Következzék az 1987-ben készült Curt Herzstark interjú következő, harmadik részlete (az első itt, a második pedig itt olvasható)."Tehát mint mondtam, apám Bécsben, a VI. kerületben, a Fürdő utca 17. szám alatt felépítette az első gyárát (érdekesség, hogy azon a helyen most egy szórakozóhely működik: www.luftbad.at – a fordító megjegyzése).
Hairad úr, a mérnök felügyelte a kalkulátorok gyártásának utolsó fázisát. Már a kezdetektől nagyon magas fokú minőségellenőrzést végzett (én magam is láttam 30, 40 vagy akár 50 évvel később, különböző kiállításokon olyan, akkoriban ott készült számológépeket, melyek tökéletesen működtek). A gyár tehát beindult, és komoly nyereséget termelt.
1907-ben a bankár, Perger fia öngyilkos lett, megmérgezte magát. Előtte nagyon sokat betegeskedett, vérbajos volt. Egy napon búskomoran érkezett az irodába, a mosdóba ment, majd énekelni kezdett, mint egy részeg… bevett valami mérget, aztán az apám karjai között halt meg. Ezután Pergert már nem nagyon érdekelte a gyár, és szorgalmazta, hogy apámé legyen annak teljes tulajdonjoga. Apám elfogadta az ajánlatát.
Visszatérve a kezdetekhez, legjobb tudomásom szerint 1905-ben negyedmillió korona tőkével alapították a gyárat. Hogy el tudjuk képzelni, mekkora ez az összeg, tudni kell, hogy akkoriban egy hajóskapitány havi 300 koronát keresett, egy tojás azt hiszem 5 fillérbe került, egy munkás pedig körülbelül 40 koronát keresett hetente. Tehát röviddel a gyár indulása után a bankár fia meghalt, és Perger kiszállt az üzletből. Apám vállalta a kockázatot, és hitelt vett fel, hogy megvásárolja Perger tulajdonrészét. 1911-re már annyit jövedelmezett cég, hogy vissza tudta fizetni a kölcsönt. A bankár fiának halála után apám megkérdezte anyámat, hogy csatlakozzon ő is a céghez. Anyám nagyon okos asszony volt. 1903-tól 1907-ig nagyon jó állása volt Bécsben, Gustav Karhitz kereskedelmi cégénél, amely dél-amerikai exporttal foglalkozott. Anyám könyvelőként dolgozott Karhitz vállalatánál, és az utolsó évben már 700 koronát keresett havonta. Apám azt mondta neki: „Mostantól nem dolgozol ott többet. Szükségem van rád a saját cégemnél… az ifjú Perger sajnos öngyilkos lett… Gyere az ő helyére”. Anyám szót fogadott apámnak, és a cég vezető könyvelője lett. Természetesen volt 5-6 alkalmazottnője és segítője is, de ő irányította a cég teljes könyvelését, így az apámnak ezzel nem kellett foglalkoznia, és még hatékonyabban dolgozhatott a gyárban. Nagyon sok üzletet kötött, és még a találmányaira is volt ideje. 1906 és 1914 között körülbelül harminc szabadalmat jegyeztetett be. Itt vannak nálam a papírok, szívesen oda is adom, ellenőrizheti, ha gondolja."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése