Interjú Curt Herzstark-kal, a Curta mechanikus számológép atyjával - I. rész

Ezt az interjút (a Számológép Blogban eddig megjelentekkel ellentétben) nem én készítettem, hanem egy bizonyos Erwin Tomash. Nekem erre már nem is lett volna lehetőségem, hiszen Curt Herzstark, a Curta "borsszóró" számológép feltalálója 1988 októberében meghalt. Az interjú egy évvel halála előtt, 1987 szeptemberében készült vele a liechtenstein-i Nendeln községben. A Charles Babbage Intézet weboldalán találtam rá a szövegre, s fordítottam magyarra. Következzék a beszélgetés, illetve először annak bevezetője.

"Az osztrák feltaláló és számológép-gyártó, Curt Herzstark édesapja bécsi üzemében kezdett a találmányaival foglalkozni. A céget (Osztrák Számológépgyár - Rechnenmashine Fabrik der Austria Erstanden Compagnie) az édesapja alapította. 1905-ben gyártották az első elektronikusan működő számológépet, amely a Thomas Arithmometer mechanikus kalkulátoron alapult. Az I. világháború alatt Herzstark leállította a gyártást, de a háború után újra folytatta, versenyben az amerikai cégekkel. Készülékében felhasználta első találmányát is, az 1928-ban megalkotott mechanikus memóriát, amely eltárolta a számítások végeredményét. Herzstark 1930-ig irányította a vállalatot, és elkezdett dolgozni a saját tervezésű zsebszámológépén. 1938-ban az Anschluss-szal a gyárat háborús termelésre állították át, és a német harckocsik mérőműszereit kezdték gyártani. Herzstark, bár zsidó volt, 1943-ig el tudta kerülni a deportálást, akkor azonban a buchenwald-i koncentrációs táborba került, mint mérnök. Herzstark most elmeséli a letartóztatását és a táborba kerülését, és hogy hogyan folytatta a Curta mechanikus zsebszámológép prototípusának tervezését a lágerben, amely a háború után a weimari (Németország) Rajnai Fémművekben gyártásra is került. A liechtensteini herceg később megvásárolta a terveket, és a Contina vállalat Curta részlege folytatta a gyártást, Liechtensteinben. Egészen 1972-ig gyártották, amikor az elektronikus zsebszámológépek terjedése kiszorította a Curta-t a piacról.

1987. szeptember 10., Nendeln, Liechtenstein.

Tomash: Erwin Tomash vagyok. Itt ülök Herzstark úrral és egy fiatalemberrel, aki a tolmácsom lesz. Hogy hívják önt?
Burgler: Burglernek.
Tomash: Burgler úr. A teljes interjút német nyelven vesszük fel. Az Intézetben van egy német tolmácsunk, ő majd angolra fordítja.
Herzstark: Akkor kezdem is, németül. Bécsben születtem 1902. január 26-án, Samuel Jacob Herzstark és Marie Herzstark gyermekeként. Csak polgári esküvőjük volt, mert az édesapám zsidó volt, az édesanyám pedig keresztény. De mindketten szabadszelleműek voltak. Apám elhagyta a zsidó hitet, de nem tért át a kereszténységre, anyám pedig a katolikus vallást hagyta el, és a református egyházhoz csatlakozott. Minket is református szellemben neveltek, szabad és modern elvek szerint.
Apám egy rövid ideig, 1895. és 1896. között Amerikában élt. Újra meg akarta találni a nagyapámat, az ő apját, Benjamin Herzstark-ot, aki Gdansk-ban született. Benjamin 1860-ban érkezett Bécsbe, ahol megpróbált karriert építeni. De nem sikerült neki, nem talált rendes állást. Ezért úgy gondolta, hogy Amerikában próbál szerencsét. A felesége, Stefanie Raeches egy zsidó orvos lánya volt, és Krakkó környékéről származott (a Raeches spanyol név, azt hiszem). Benjamin Herzstark tehát kiment Amerikába. A feleségét és két gyermeküket Bécsben hagyta. Denverbe ment, Colorado államba, mert akkoriban, 1870. körül ott még voltak szabad földterületek, amit kereskedőként megkapott, és dolgozni kezdett. Egy reményteli levelet írt a feleségének, amiben leírta, hogy hamarosan kimehet hozzá a gyermekekkel. Ezután azonban az asszony nem hallott róla többet, csak egy félhivatalos értesítést kapott, hogy a férje vérmérgezést kapott egy sebtől a lábán, és meghalt.
Tehát az özvegy egyedül maradt Bécsben a két gyermekkel, édesapámmal és a nővérével, Ursaline-nal. Ursaline nagynéném tanárnőnek készült, és az is lett. Javasolták neki, hogy térjen át a katolikus hitre. Aztán megismerkedett egy nagyon jóképű zsidó férfival, Simon Probe-bal, aki szintén Lengyelországból származott, Grazichof-ból. Három gyermekük született, három fiú. Sajnos a negyedik szülés közben Ursaline meghalt. A gyerekek jó barátaink lettek, mivel, ugye, az apám volt a nagybácsijuk.
Apám Bécsben született 1867-ben, ott végezte a általános- és a középiskolát. Az édesanyja kifogyott a pénzből, ezért megszakította a tanulmányait, és kereskedelmi tanonc lett egy gyárban, ami vízcsapokhoz gyártott szűrőket meg ilyesmiket. Így aztán gyakorlati ismereteket szerzett nem csak a kereskedelem, hanem a fémforgácsolás, esztergálás, fúrás területén is. Mindent ott tanult meg. Érdekesség, hogy a középiskolában, a Hauler Gimnáziumban, ami Bécs II. kerületében volt, németre és latinra tanított egy másik diákot, Tomas Masaryk-ot, aki később Csehszlovákia elnöke lett. Csak érdekességképpen említettem, ha már szóba került. Szóval apám megszakította a tanulmányait, amikor 15 éves volt, és tanítani kezdett. Jól tanított, és számos helyen dolgozott, mert sok mindent meg akart tanulni. Egy karosszék-gyár kereskedelmi részlegén dolgozott, amikor behívták katonának. A seregnél csak egy évet kellett eltöltenie, mivel ő gondoskodott az édesanyjáról, és így kedvezményt kapott. Ez 1888-ban vagy 1889-ben volt, amikor majdnem háború tört ki Galíciában a bulgáriai Battenberger-incidens miatt. A katonai szolgálat után újra munkába állt.
1895-ben tehát kiment Amerikába, hogy megtudjon valamit az édesapjáról, de nem járt sikerrel. Azonban állást kapott a Remington cégnél, teljesen véletlenül. Az írógépgyártó részlegen dolgozott, körülbelül egy évig. Felfigyeltek a tehetségére, és azt ajánlották neki, hogy menjen vissza Európába, a Remington-Burroughs központi gyárába. Ez a központi gyár a Glogowski társaság volt, aminek irodái voltak Bécsben és Berlinben, és körülbelül 50 céggel álltak kapcsolatban. Így aztán apám meghódította az üzleti kalkulátorok, masinák területét. Nagyon értett hozzá. Például ő volt az, aki a Glogowski társaság képviseletében először adott el Burroughs kalkulátort a Bécsi Postabanknak, 1900-ban. Később pedig saját gépeket akart építeni. Elkezdett megismerkedni a különféle kalkulátorokkal, és az írógépekkel. Hamar megtanulta, hogy vannak számológépek, négy funkciós gépek, más szóval olyan gépek, amik tudnak szorozni, osztani, összeadni és kivonni (persze nyomtatni nem), és ezeket a németországi Glashüttében gyártják, Párizsban pedig egy Thomas nevű társaság gyárt ilyeneket. Szerencsét hozott a Glogowski vállalatnak Berlinben is. Bécs és Berlin között ingázott, és üzleteket kötött. Megismerkedett a Glashüttében készülő számológépekkel, amik a kor csúcstechnológiáját jelentették. Egyáltalán nem voltak hétköznapi gépek. Ráadásul azt is észrevette, hogy számos dolog továbbfejleszthető rajtuk, és így még eladhatóbbakká válnak. Hamarosan az ötletei megszállottjává vált, és elkezdett azon tűnődni, hogyan miképpen tudna egyedül ilyen gépeket gyártani."

Az interjú elég hosszú, ezért több részletben, több bejegyzésben kerül közlésre. A következő (II.) részlet itt olvasható.