Interjú Wábits Győzővel, a Sharp PC-1500 alapú EMKE készülék fejlesztőjével

A távolsági autóbuszokon váltott menetjegyet egy érdekes masina, az EMKE (Elektronikus Menetjegy Kiadó és Elszámoló készülék) adja ki, melyet 1987-ben fejlesztett ki Wábits Győző, és egy Sharp PC-1500 típusú "pocket computer"-en, zsebszámítógépen alapul (e klasszikus kalkulátor-kategóriáról ide kattintva olvashatunk bővebben).
A készülék sikerét jellemzi, hogy a mai napig ilyen gép teljesít szolgálatot a legtöbb távolsági autóbuszon.

E bejegyzésben tehát Wábits Győző, az EMKE tervezője, az EMKE Kft. ügyvezető igazgatója válaszol kérdéseimre.

"Tisztelt EMKE Kft., Tisztelt Wábits Győző!

Csetneki Sándor vagyok, a Számológép Blog (http://szamologep.blogspot.com) szerkesztője. Régóta érdekelnek a különböző zsebszámítógépek, kalkulátorok, illetve az ezekre épülő megoldások. Szeretnék Önnel interjút készíteni a EMKE készülékkel kapcsolatban, és amennyiben hozzájárul, azt publikálni a Számológép Blogban.

- Hogyan született az EMKE kifejlesztésének ötlete?
- Hogyan került a látókörébe, ill. miképp ismerkedett meg a Sharp PC-1500 (PTA-4000) zsebszámítógéppel?
- A Sharp PC-1500 (PTA-4000) mellett szóba jöttek még más zsebszámítógépek, kalkulátorok is a fejlesztés kezdetén?
- Milyen változtatásokat kellett eszközölni az eredeti Sharp / PTA hardveren?
- Milyen nehézségek adódtak a fejlesztés során?
- Az EMKE programjának első változata körülbelül hány KiloByte méretű volt?
- Mi az EMKE máig tartó sikerének titka?
- Egy "mi lenne, ha" kérdés: ha az EMKE nem 1987-ben született volna, hanem napjainkban tervezné, milyen programozható kalkulátort vagy más eszközt választana az EMKE alapjául?
- Az EMKE-vel kapcsolatban mire a legbüszkébb? (az eszköz elterjedtségére, a vállalkozás sikerére, vagy a készülék valamely műszaki vagy szoftveres megoldására?)

Köszönettel és tisztelettel: Csetneki Sándor"

Wábits úr részletes válaszlevele az EMKE születéséről:

"Tisztelt Csetneki úr!

Kifejezett örömömre szolgál, hogy felfigyelt a ’80-as évek végén indult fejlesztési munkánkra és termékünkre. Szívesen beszélek Önnel a régi és a jelenlegi időkről is. A honlapunkon a pénztárgép történetében nagyon sok adatot tettünk közzé, amely alapján világosabb képet nyerhet.

A ’80-as évek második felére a dollár, amit 3 évenként lehetett kapni 30 forint körüli értéken volt turistaárfolyamon, a gazdaság 1 dollár „kitermelésére” 90 forint felett fordított. Jegykiadó gépet a KGST nem gyártott, így Magyarországon is a korábbi évtizedben bevezetett kalauz nélküli közlekedésben a gépkocsivezetők a svéd ALMEX cég mechanikus jegynyomtatóját a gépkocsivezetők által „vasmarcsának” nevezett készüléket használták. Ennek a gépnek a gyártását a ’80-as évek közepén az ALMEX megszüntette és elektronikus gépet kezdett el gyártani, amire természetesen pénz egyáltalán nem volt Magyarországon.

Tehát volt igény vagy pontosabban ínség akkoriban. Csoportunk a Szegedi 10-es számú Volán Vállalatnál mikroelektronikai és járműdiagnosztikai fejlesztésekkel foglalkozott. Így ismert volt előttünk a Sharp akkori elnevezés szerint „hand held” típusba sorolt számítógépe, amely a kalkulátor funkciók mellett BASIC nyelven programozható volt, a programját belsőleg vagy külsőleg volt képes tárolni és akkumulátorról működött, amely biztosította a külső tápfeszültség megszűnése esetén a program megszakításmentes folytatását. A Sharp PC 1500-nak (a PC akkor talán nem is a személyi, hanem inkább a zsebszámítógépet jelölte) a forgalmazása a világon építőkészletek formájában is történt (hasonlóan a Sinclair ZX otthoni számítógépeihez). A Híradástechnika Szövetkezet ebből az építőkészletből szerelte a PTA 4000 és a PTA 4000+16 gépeket (ez utóbbiba a 16 K memóriát Magyarországon szerelték be -8 darab 2K-s statikus RAM-ból).

Miután volt egy igény és egy annak kielégítésére alkalmas alapeszköz, már csak azt kellett megoldani, hogy a PTA-hoz a KA 160-nál egy nagyobb teljesítményű nyomtató álljon rendelkezésre illetve a PTA programját a felhasználó ne tudja megállítani (brake illetve reset kiiktatás). És máris előállt az elektronikus jegykiadó gép, amelynek már csak a programját kellett elkészíteni.

Az eltelt több mint 20 év alatt nagyot változott a világ, ma már gyakran egy mikrovezérlőben minden rendelkezésre áll egy gép megépítéséhez és mégis alig vállalkoznak ilyesmire, profi gyártók százezres és milliós darabszámban állítják elő olyan árú készülékeiket, amelyekkel a legszorgalmasabb és legtehetségesebb magánszemélyek, kisvállalkozások, de még nagyobbak sem tudnak versenyezni. Ennek ellenére a jegykiadó funkciójú pénztárgépek eléggé unikálisak, kis sorozatban készülő eszközök. Egy-egy ilyen gép világpiaci ára 6-8 laptopéval is vetekszik, igaz ez naponta felmelegszik és lehűl, több száz kilométeren keresztül rázódik, poros és párás körülmények között üzemel.

Az igények ma már messze meghaladják a számológép nyújtotta tudást, olyan szolgáltatásokat vár el a közlekedés a pénztárgéptől, mint például a korábbi diszpécserkapcsolatot biztosító URH rendszerek akusztikus kommunikációja, vagy az sms jellegű üzenetek továbbítása. A jármű nyomkövetését biztosító GPS vevő adatait is a pénztárgéptől várják el a diszpécser központ felé kommunikálni. Ma már a megállók menetrendi megnevezése, számítástechnikai feldolgozási kódja mellett a GPS koordináták is használtak a jegyérvényesség eldöntéséhez, mert egy pénztárgépnek ezt is tudnia kell. A papíralapú rendszer mellett e-jegyeket is kell kiadni (feltölteni, érvényesíteni) és kezelni (időtartam és viszonylati érvényességét vizsgálni). Nemrég megjelent egy újabb követelmény a jogszabályi rendelkezések alapján térítésmentesen utazók regisztrációját is biztosítania kell.

Sokat változott a világ atekintetben is, hogy a kezdetekben természetes alapú indigófestékkel, festékszalaggal nyomtatott a pénztárgép néhány 10 cm2 területű jegyet, ma már egy nyugta vagy készpénzfizetési számla formátumú menetjegy mérete négyzetdeciméterbe mérhető és egy vegyi anyaggal átitatott papír a termopapír, amire nyomtatásra kerül. Vagyis a környezetvédelem retorikája fejlődött, de a gyakorlat ezzel szöges ellentétben áll. Különösen akkor, ha azt nézzük, az úgynevezett hivatásforgalmi utazásban a jegybizonylatok, az elszámolást végző gazdálkodónál évek múlva is visszakereshetőnek kell lenni. Ugyanakkor elegendő a papírraktárban egy vegyszeres rágcsálóirtás vagy egy fűtőtest mellé kerülés vagy csak annyi, hogy a termopapír egy műanyag dossziéhoz hozzáér, néhány hónap múlva szinte már olvashatatlan a tartalma. Érdekes módon a természetes festéket használó nyomtatókat a magyar pénztárgépesítés is sújtja, ugyanis az impakt azaz festékszalagos nyomtatókban 2 példányos papírt kell használni, még a termonyomtatók „magától értetődően” egy példányos papírral működhetnek (próbálnák meg a kétpéldányos termopapírt).

A jegykiadás, amikor még kalauz volt, a kalauz által kilométerenkénti utazási távolság szállítás alapján került a jegy ára meghatározásra. A kalauz nélküli rendszerben bevezetésre került az övezetes díjszabás. A mai gépek akár 100 méteres pontossággal kiszámított utazási távolság alapján is számíthatnák a viteldíjat, ehelyett 2009-ben „durvább osztásúra” szabályozott tarifarendszer került alkalmazásra, így ugyanazon díjat fizeti a 100,1 km távolságot utazó a 119,9 km-t utazóval, pedig a rendszerváltás idején nagy ígéret volt, hogy a közszolgáltatások nem átalánydíjasak lesznek, hanem mindenki a ténylegesen igénybevett szolgáltatás mértékével azonos díjat fog fizetni.

Tehát ma egy hasonló termékfejlesztést végigvinni a kiadott irányelvek és a gyakorlat között tátongó óriási szakadék következtében nem lehet. A konkrét célra szolgáló eszköz helyett univerzális, mindenre alkalmas, de majdnem semmire sem jó készüléket vár és preferál a piac.

Szeged, 2010. augusztus 6.

Tisztelettel:

Wábits Győző"

Az EMKE Kft. weboldalán, az említett géptörténet menüpontban további fotókat, érdekességeket találhatunk, többek között az EMKE aktatáskába épített bemutató példányáról, a szabadalmi okiratról és a műszaki alkotói díjról.